KUTATÁSI BESZÁMOLÓ
Készítette: Ujaczki Éva
2012. február 1 – 2012. augusztus 31.
Innovatív talajjavítás hulladékokkal
Vörösiszappal kevert talajok környezettoxikológiai elemzése mikrokoszmosz kísérletekben
A kutatómunka fő célkitűzése újrahasznosítható ipari és mezőgazdasági hulladékok segítségével javítani leromlott talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, hosszú távon fenntartani a talaj minőségét, stabilitását
2010. október 4-én bekövetkezett Magyarország legsúlyosabb környezeti katasztrófája. Átszakadt az ajkai vörösiszap-tározó 10. számú kazettájának gátja. Az ott tárolt kb. 800 000 m3 mennyiségű, erősen lúgos anyag elöntötte a térség három faluját. Beszennyezte a közelben lévő Torna patakot, és ezen keresztül a szennyezés elérte a Marcal folyót, a Rábát, és a Mosoni-Dunán keresztül a Dunát is. A katasztrófa következményeinek enyhítésére megalakult szakértői csoport munkájában kutatócsoportunk – a BME Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék Környezeti Mikrobiológia és Biotechnológia Kutatócsoport – is részt vesz, munkájának célja a vörösiszappal szennyezett talajok rövid- és hosszútávú környezeti kockázatának felmérése.
Az ajkai vörösiszap-katasztrófa aktualitásánál fogva, így a kutatás jelen fázisában a vörösiszap, mint hulladék vizsgálata jelentős súlyt kapott. Az első vizsgálatok során kiderült, hogy bár az Ajkán kiömlött vörösiszap nem tartalmaz határérték feletti mennyiségben toxikus fémeket és radioaktív izotópokat, azonban igen magas, 12 feletti pH-ja és nagy Na-tartalma miatt, a talajra kerülve, azzal keveredve mégis kockázatot jelenthet a környezetre.
Kutatómunkám első lépése volt ehhez kapcsolódóan, az említett területről származó vörösiszap környezetre gyakorolt káros hatásának, illetve kockázatának felmérése. Laboratóriumi mikrokozmosz kísérletekben tanulmányoztam a talajba kevert vörösiszap hatását, a koncentráció-válasz összefüggést. Az első kísérletsorozatban a vörösiszap rövidtávú hatását vizsgáltam 0–100%-ban a talajba keverve, míg a második sorozatban a hosszú távú hatásokat követtem figyelemmel, 0–40%-ban a talajtömeghez képest.
Eredményeim alapján a 0–10%-ban a talajba kevert vörösiszap az ökoszisztéma egyik vizsgált trofikus szintjén (mikrobiális, növényi, állati) sem jelent számottevő kockázatot. Egyúttal a kis koncentrációban alkalmazott vörösiszap (1–5%) serkenti a talajmikroorganizmusokat, tápanyagszegény talajokban a növénynövekedést, homokos talajban pedig a talajtextúrát is javíthatja.
Az érintett területről származó vörösiszap, mint magas pH-jú, lúgos anyag mindenképpen savanyú talaj javítására lehet alkalmas, ezért a továbbiakban nagyobb léptékű mikrokozmosz kísérleteket indítottam talajjavítási céllal. Nyírlugos területéről származó savanyú homokos talajba keverve tanulmányozom a vörösiszap hatását integrált metodikával.
A teljes kutatásibeszámoló letölthető innen (PDF)