Életünk és világunk üteme folyamatos gyorsulásra van kényszerítve az újabb és újabb versenyhelyzetek kialakulása miatt. Ezt a gyorsulást természetesen azoknak az eszközöknek is követnie kell, amelyekkel dolgozunk, utazunk, versenyzünk, így a technika is nagy sebességgel fejlődik. A versenytempó folyamatos fokozódása mellett az energiagazdálkodás is korunk kulcskérdésévé vált a fosszilis energiatartalékok apadásának köszönhetően. A polimer kompozitoknál pontosan ezt a felgyorsult fejlődést figyelhetjük meg az elmúlt néhány évtizedben. Ezek a szálerősítésű anyagok a tömeg csökkenése mellett egyre nagyobb teherviselésre képesek. A teherbírás mellett nagyon fontos szempont az anyagok tönkremenetelének előrejelzése, késleltetése, illetve annak megakadályozása. Ezt a funkciót olyan öngyógyuló kompozitokkal lehet megvalósítani, amelyekben a gyógyító elegy például üreges szálakban van elhelyezve. A működési elv szerint a repedés amint eléri a hordozót, az felreped, és a repedésbe juttatja a gyógyító folyadékot, amellyel a javítás automatikusan megtörténik, és helyreáll a szerkezet integritása. A javítás mellett az egyszerű állapotellenőrzés is megvalósítható azzal, ha a tárolókba olyan folyadék van, amely például UV fény hatására jelzi a repedések jelenlétét. Munkám célja az volt, hogy az üreges szálak előnyös tulajdonságait kihasználjam, illetve olyan intelligens anyagokhoz lehessen felhasználni, amelyek képesek megállítani, vagy jelezni a repedéseket, miközben ezek a raktározó szálak erősítő funkciót is betöltenek.
Kling Sándor, doktorjelölt, BME Gépészmérnöki Kar, Polimertechnika Tanszék
2014. szeptember 8.