Vörösiszap talajjavító hatásának környezettoxikológiai elemzése mikrokozmosz kísérletekben

Szerző: Ujaczki Éva PhD hallgató
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Alkalmazott Biotechnológiai és Élelmiszertudományi Tanszék
1111 Budapest, Szent Gellért tér 4.
ujaczki.eva@gmail.com
Talajkészleteinket a különböző talajdegradációs folyamatok és a talaj szennyeződése egyaránt veszélyezteti, emiatt elveszíthetik funkcióikat. A legfontosabb talajfunkciót korlátozó tényezők Magyarországon a 1) szélsőségesen könnyű mechanikai összetétel, nagy homoktartalom valamint a 2) savanyú kémhatás. Hazánkban a talajtakaró 43%-a gyengén, 13%-a erősen savanyú, ennek javítása összetett feladat, melyre megoldást jelenthet a vörösiszap. Laboratóriumi mikrokozmosz kísérletsorozatban 0–50% koncentrációban kevertünk – az ajkai vörösiszap katasztrófa területéről származó – vörösiszapot és vörösiszappal szennyezett talajt savanyú homoktalajba. A talajba bekevert hulladék rövid- és hosszútávú hatását integrált metodikával, fizikai-kémiai, biológiai és ökotoxikológiai tesztekkel követtük nyomon. A bekeverés hatására a víztartóképesség 10%-kal emelkedett, a savanyú homoktalaj kezdeti 5,3-as pH-ja 7,0-re nőtt, illetve a toxicitás 10%-ig tolerálhatónak bizonyult. Az integrált módszeregyüttes eredményeit összegezve megállapítható, hogy a vörösiszap 10%, míg a vörösiszappal kevert talaj 20 % bekeverési koncentrációig kedvezően hatott a homoktalaj fizikai-kémiai tulajdonságaira, növelte a mikrobiális aktivitást, így felhasználható talajjavítási célra.
 
 
2012-es kutatatási eredménye: Innovatív talajjavítás hulladékokkal
2013.09.23.