Ötletpályázat Pécsi Eszter emlékének és a Tanári Díj díjazottjainak megörökítésére

2020 márciusában a BME K épületében termet avattak Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő tiszeletére, diplomaszerzésének 100. évfordulója alkalmából. A gesztusértékű teremavató fontos lépés volt, hiszen azt megelőzően kizárólag férfiakról voltak elnevezve termek. (Szám szerint 37 db ilyen terem található az egyetem épületeiben, és többüknek nem kellett 100 évet várnia arra, hogy valaki megemlékezzen róluk.) Hasonló szimbolikus lépésre került sor múlt héten, 2024. március 8-án: felavatták a BME első – ideiglenes – női szobrát, hogy a 76 prominens férfit ábrázoló mű mellett végre legyen hely a nőknek is.

Idén nőnap alkalmából girlscanscan kollektíva és az Építész Szakkollégium szoboravatást hirdetett. A programhoz az Egyetem is csatlakozott, támogatást és helyszínt biztosítva az alulról jövő kezdeményezéshez és szervezéshez. (Mely kezdeményezés nélkül, adódik a kérdés, vajon mikor kerülhetett volna sor női szobor felavatására?) Az esemény középpontjába a méhviaszból készített volt-nincs alkotás került, egy gyertya, ami mindaddig, ameddig el nem ég, folyamatosan emlékezteti az intézményt és az arrajárókat az elvégzendő emlékmunkára: itt lenne az ideje állandó női szobrot is avatni.

Tulajdonképpen a jelenség szemléletesen leképezi a hazai köztéri valóságot. Az épületekben és köztük járkálva számos férfialak – pl. Bánki Donát, Kotsis Iván, Pattantyús-Ábrahám László – ölt bronztestet, nevesített nőt viszont egyet sem látunk, legfeljebb csak dekorációnak szánt, kőből kifaragott múzsákat. Hol vannak azok a konkrét nők, akikre emlékezni érdemes? “Bronzplafon – az üvegplafon mintájára ez a kifejezés arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon kevés nőnek állítanak köztéri szobrot. Márpedig egy társadalom azokat önti bronzba (vagy faragja ki kőből), akikre felnéz és akiket példaként akar állítani az utókor számára” – írja az Átlátszó.hu 2022-es cikke, melyben a budapesti szobrokról készült adatbázisuk tanulságait összegzik. Az írásban rámutatnak, hogy a fővárosi szoborhelyzet is hasonlóan komor képet fest: még állatokról is több szobrot állítottak, mint női történelmi alakokról.

A szoboravató ünnepségen több korosztály, férfiak és nők egyaránt jelen voltak, köztük hallgatók, az egyetemi és kari vezetés képviselői, valamint további érdeklődők, akik szerették volna támogatásukat adni az ügyhöz. Az eseményt Kammermann Lilla, a girlscanscan kollektíva tagja nyitotta meg. “Vajon sejtette Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Vilma gépészmérnök, Simonyi-Hajós Irma és Pécsi Eszter, mikor 1919-ben az első négy nőként a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultak, hogy a száz évvel későbbi szobor-helyzetjelentés ilyen szűkszavú lesz, és a neveiket is csak 2020 után kezdjük ízlelgetni?” – tette fel a kérdést. Beszéde végén elmondta, hogy a Kollektíva a Szakkollégiummal közösen szoboralapot hoz létre, melyhez a jelenlévők is hozzájárulhattak adományaikkal.

A megnyitó után Pakucs János a Pro Progressio Alapítvány kuratóriumi elnöke beszélt a Pécsi Eszter-díj megalapításáról, melyet 2022 óta évente ítélnek oda középiskolai tanároknak. Beszámolt a Pécsi Eszter teremmel kapcsolatos terveikről is, ehhez két ötletpályázatot is hirdetett: egyet a díjjal kitüntetett tanárok arcképcsarnokára, míg a másikat a névadóról való megemlékezésre. A program lezárásaként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kamarakórusa, a Momento lépett fel.

A szoboravatás rövid és lényegretörő eseménye felkiáltójelet tett a köztéri szoborhelyzet mellé. A nők láthatóságának javításához és műszaki területekre jellemző, őket hátrányosan érintő sztereotípiák felülírásához szükség van arra, hogy a fontos nőalakok bekerüljenek a köztudatba és beépüljenek a kollektív emlékezetünkbe. És hol lenne jobb elkezdeni a munkát, mint ahol e nők szakmai életútja is elkezdődött – az egyetemen.

Böröndy Júlia

Az infografikákhoz felhasznált adatok forrása az ezen a linken elérhető, BME tárhelyén tárolt 2020-as Excel-file.